Hajdúbagosi Sportegyesület
Hajrá Hajdúbagos!

MENÜ

Korábbi ígéretünket betartva egy rövidebb interjút készítettünk Péntek Ferenccel, csapatunk új edzőjével. 

 

Üdvözlünk a csapatnál! Kérlek, mutatkozz be!


A nevem Péntek Ferenc. Születésem óta Hajdúbagoson élek, jelenleg a szüleimmel. Egyedülálló vagyok. 1976. október 12-én születtem, tehát 36 éves vagyok.


Mesélj pár dolgot a játékos pályafutásodról!


Nyugodtan mondhatom, hogy már a járókában is labdáztam, az oviban már volt focicsapatom, az iskolai éveket pedig a nyári szünetekkel együtt végigfociztam.

Az igazi kezelés 14 éves koromban kezdődött, amikor is az országos labdarúgó tehetségkutató kiválasztáson bekerültem a megyei válogatottba. Innen igazolt le a Debreceni Sportiskola és kerültem Herczeg András kezei alá. A Loki korosztályos csapataiban játszottam (serdülő, ifi), majd az érettségit követően a DVSC tartalék vagy junior csapatának tagja lettem.

Innen az utam a megyei I. osztály csapataihoz vezetett, melyek sorrendben a következők voltak. Püspökladány, DEAC, Vámospércs, Létavértes, Hosszúpályi, Vámospércs, majd újra Hosszúpályi. Az aktív pályafutásomat Hosszúpályiban fejeztem be egy térd porcsérülés következtében.

Hogyan lettél a Hajdúbagosi SE edzője?


Hajdúbagoson már többször próbáltuk a futballéletet újraélesztenim de ez csak 1 évvel ezelőtt sikerült. Az őszi szezont követően Pallás Károly kért fel a csapat irányítására, melyet örömmel vállaltam el.


Milyen célokat tűztél ki, mit szeretnél elérni a csapattal?


A célokat magamban úgy tűztem ki, hogy teremtsünk egy csapategységet, mely sztároktól mentes. Végezzünk el sok munkát a sikeres helytállás érdekében és ezáltal próbáljunk meg több pontot gyűjteni, mint az őszi szezonban. A csapat minden tagja kapjon elég játéklehetőséget, a csapategység pedig mindenki számára a legfontosabb legyen. A közönségünk, szurkolótáborunk pedig egy küzdeni akaró és tudó, a pályán "meghaló" csapatot lássanak hétről hétre, ne egy "anyámasszonyok gyülekezetét".

Üzennél-e valamit a csapat tagjainak?

 

Én úgy nőttem fel, hogy a szeretett szülőfalumban nem igazán volt folyamatosan igazi sportélet, ezen belül futballélet sem. A falumtól távol, mindig más és más város vagy község csapatában kellett játszanom, Hajdúbagost pályán nem, csak a szívemben tudtam igazán képviselni. Irigykedve néztem azokat a játékosokat, akik otthon, hazai környezetben tudtak hétről hétre készülni és játszani. Sokszor ezzel próbáltam bíztatni őket, ha el-el csüggedtek.

Ezért ezúton üzenem a jelenlegi és leendő hajdúbagosi játékosoknak, hogy becsüljék, ragadják meg ezt a lehetőséget és éljenek vele, mert az ember annak a helynek a csapatát ahol él, mindig nagyobb szívvel képviseli, mint egy idegen helyét. Ez számunkra most adatott meg.

Végszóként szeretnél-e esetleg még valamit mondani?

Ha már aktív játékoskánt nekem nem adatott meg, most edzőként mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megfelelően képviseljük Hajdúbagos színeit!


Köszönjük szépen az interjút, és sok sikert kívánunk a munkához!

 

 

 

 

 

Asztali nézet