Hajdúbagosi SportegyesületHajrá Hajdúbagos!
Az idény elején bemutatjuk újonnan érkező játékosainkat. Ezúttal Laczovics Attiláról olvashatnak.
Kérlek, mutatkozz be!
Laczovics Attila vagyok, 29 éves. Debrecenben élek. Az Idegtudományi Doktori Iskolában írom a disszertációmat: agydaganatokkal és azok diagnosztikájával, illetve az ezzel járó mellékhatásokkal foglalkozom. A munka mellett szükségem van a sportra, ahol le tudom vezetni a feszültséget. Sok sportban kipróbáltam magam, de a triatlon mellett a labdarúgás az, ami leginkább megfogott.
Mesélj pár dolgot a játékos pályafutásodról!
Gyerekként kezdtem el focizni, méghozzá az Olasz Focisuliban. Sajnos egy komolyabb sérülés miatt elég korán szüneteltetnem kellett a labdarúgást. Pár évvel később újra elkezdhettem focizni, de csak kisebb csapatokban, mivel a korosztályomhoz képest elég nagy hátrányt halmoztam fel. A gimnáziumi évek alatt aztán egyre erősebb csapatokban játszhattam. Elég fiatalon (16 évesen) már a felnőttek között találtam magam. Aztán id. Makray Balázs és Kozma Lajos felfigyeltek rám és a DEAC csapata leigazolt. Később lehetőségem nyílt egy NB3-as csapat edzéseit látogatni, de még azon a nyáron jött egy újabb sérülés, ami újabb szünet jelentett. Aztán az egyetem mellett már nem volt időm edzésekre járni. Persze több kisebb csapathoz is leigazoltam, és mint egy megszállott kerestem a lehetőséget, hogy focizhassak, de ez nem mindig jött össze. Ennek több összetevője van. Volt ahol a körülmények nem voltak megfelelőek, volt ahol egy-két ember hozzá nem értése eredményezett olyan miliőt, ahol nem éreztem jól magam. Persze itt hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok egy könnyű eset.
A nagypálya mellett a kispályás focival vigasztalódtam, az egyetemi és orvosi csapattal több országos és nemzetközi sikereket értünk el, illetve tagja voltam a 2012-ben Stockholmban, majd később a Pozsonyban címet védő, világbajnok Mensa Football válogatottnak.
Milyen poszton vagy bevethető?
Bal lábas játékos révén sokat játszottam a széleken. Általában kevés bal lábas játékosa van egy csapatnak. Én azonban a középpálya közepén érzem jól magamat. Szeretem belátni a pályát és onnan kiszolgálni a csapattársaimat.
Milyen játékosnak tartod magad?
Sosem szerettem az önajnározás zsákutcájába fordulni, de ettől függetlenül sem tartom magamat jó játékosnak. Félreértés ne essék, nem csetlek-botlok a pályán, de az tény, hogy vannak nálam sokkal tehetségesebb játékosok. Amit azonban pozitívumként ki lehet emelni, hogy nagyon szeretem ezt a sportot és nagy alázattal próbálom meg elvégezni azt, amivel éppen megbíznak. Ha anno nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak és sokkal többet tudtam volna edzeni fiatal koromban talán lehettem volna ügyesebb focista. De nem így történt és ez így van jól.
Hogyan lettél a Hajdúbagosi SE játékosa?
A csapat egyik hátvédjével, Olajos Lacival együtt kispályázunk. Először ő mesélt a csapatról, aztán Murvai Viktor és Sipos Gyuszi –akikkel az előző szezonban is együtt fociztam- mondták, hogy jöjjünk el Bagosra egy próbajátékra. Elég későn jöttem el edzésre, már úgy volt, hogy nem is akarnak leigazolni új embert. Aztán beállhattam a tréningre és az edző, Péntek Ferenc nagyon segítőkész volt. Ezzel parallel még anno Tógyer János mesélt nekem sokat az akkor még alakulófélben lévő csapatról és a tervekről. Ő nagyon szerette volna, ha majd egyszer ideigazolok, és most itt vagyok…
Mit vársz az előttünk álló szezontól?
Még akkor is nagyon nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, ha ismerném a többi csapatot, de mivel ez nincs így, ebbe felesleges is belemenni. Azt viszont látom, hogy egy nagyon erős csapatunk van, telis-tele fiatal tehetségekkel, úgyhogy én bizakodó vagyok.
Szeretnél-e üzenni valamit a szurkolóknak?
Én nem vagyok bagosi, de az a szeretet, amit eddig az edzőmeccseken és az edzéseken (!) tapasztaltam az egyedülálló. Igyekezni fogok ezt meghálálni. Hajrá Bagos!