Hajdúbagosi Sportegyesület
Hajrá Hajdúbagos!

MENÜ



Az idény elején bemutatjuk újonnan érkező játékosainkat. Ezúttal Laczovics Attiláról olvashatnak.

Kérlek, mutatkozz be!

Laczovics Attila vagyok, 29 éves. Debrecenben élek. Az Idegtudományi Doktori Iskolában írom a disszertációmat: agydaganatokkal és azok diagnosztikájával, illetve az ezzel járó mellékhatásokkal foglalkozom. A munka mellett szükségem van a sportra, ahol le tudom vezetni a feszültséget. Sok sportban kipróbáltam magam, de a triatlon mellett a labdarúgás az, ami leginkább megfogott.

 

Mesélj pár dolgot a játékos pályafutásodról!

Gyerekként kezdtem el focizni, méghozzá az Olasz Focisuliban. Sajnos egy komolyabb sérülés miatt elég korán szüneteltetnem kellett a labdarúgást. Pár évvel később újra elkezdhettem focizni, de csak kisebb csapatokban, mivel a korosztályomhoz képest elég nagy hátrányt halmoztam fel. A gimnáziumi évek alatt aztán egyre erősebb csapatokban játszhattam. Elég fiatalon (16 évesen) már a felnőttek között találtam magam. Aztán id. Makray Balázs és Kozma Lajos felfigyeltek rám és a DEAC csapata leigazolt. Később lehetőségem nyílt egy NB3-as csapat edzéseit látogatni, de még azon a nyáron jött egy újabb sérülés, ami újabb szünet jelentett. Aztán az egyetem mellett már nem volt időm edzésekre járni. Persze több kisebb csapathoz is leigazoltam, és mint egy megszállott kerestem a lehetőséget, hogy focizhassak, de ez nem mindig jött össze. Ennek több összetevője van. Volt ahol a körülmények nem voltak megfelelőek, volt ahol egy-két ember hozzá nem értése eredményezett olyan miliőt, ahol nem éreztem jól magam. Persze itt hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok egy könnyű eset.

A nagypálya mellett a kispályás focival vigasztalódtam, az egyetemi és orvosi csapattal több országos és nemzetközi sikereket értünk el, illetve tagja voltam a 2012-ben Stockholmban, majd később a Pozsonyban címet védő, világbajnok Mensa Football válogatottnak.

 

Milyen poszton vagy bevethető?

Bal lábas játékos révén sokat játszottam a széleken. Általában kevés bal lábas játékosa van egy csapatnak. Én azonban a középpálya közepén érzem jól magamat. Szeretem belátni a pályát és onnan kiszolgálni a csapattársaimat.

 

Milyen játékosnak tartod magad?

Sosem szerettem az önajnározás zsákutcájába fordulni, de ettől függetlenül sem tartom magamat jó játékosnak. Félreértés ne essék, nem csetlek-botlok a pályán, de az tény, hogy vannak nálam sokkal tehetségesebb játékosok. Amit azonban pozitívumként ki lehet emelni, hogy nagyon szeretem ezt a sportot és nagy alázattal próbálom meg elvégezni azt, amivel éppen megbíznak. Ha anno nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak és sokkal többet tudtam volna edzeni fiatal koromban talán lehettem volna ügyesebb focista. De nem így történt és ez így van jól.

 

Hogyan lettél a Hajdúbagosi SE játékosa?

A csapat egyik hátvédjével, Olajos Lacival együtt kispályázunk. Először ő mesélt a csapatról, aztán Murvai Viktor és Sipos Gyuszi –akikkel az előző szezonban is együtt fociztam- mondták, hogy jöjjünk el Bagosra egy próbajátékra. Elég későn jöttem el edzésre, már úgy volt, hogy nem is akarnak leigazolni új embert. Aztán beállhattam a tréningre és az edző, Péntek Ferenc nagyon segítőkész volt. Ezzel parallel még anno Tógyer János mesélt nekem sokat az akkor még alakulófélben lévő csapatról és a tervekről. Ő nagyon szerette volna, ha majd egyszer ideigazolok, és most itt vagyok…

 

Mit vársz az előttünk álló szezontól?

Még akkor is nagyon nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, ha ismerném a többi csapatot, de mivel ez nincs így, ebbe felesleges is belemenni. Azt viszont látom, hogy egy nagyon erős csapatunk van, telis-tele fiatal tehetségekkel, úgyhogy én bizakodó vagyok.

 

Szeretnél-e üzenni valamit a szurkolóknak?

Én nem vagyok bagosi, de az a szeretet, amit eddig az edzőmeccseken és az edzéseken (!) tapasztaltam az egyedülálló. Igyekezni fogok ezt meghálálni. Hajrá Bagos!

 

Asztali nézet